Mindannyiunknak fontos, hogy meleg, barátságos, kényelmes otthonunk legyen. De nem vagyunk egyformák. Minden ember másra gondol, ha azt hallja: otthon. Különböző szokásaink vannak, különböző vérmérséklettel élünk, így természetes, hogy különböző térben érezzük jól magunkat.

 Van aki a tágas otthont szereti, van aki egy szűk térben érzi magát biztonságban. Van aki a világos helyiségeket kedveli, mert úgy érzi ez hozza meg számára azt a frissességet, derűt, amitől minden reggel beindul a napja, és van aki egy félhomályos szobában tud igazán elmélyülni. Van aki a visszafogott színeket kedveli, és csak precízen rendezett környezetben tud elképzelni egy rendezett életet. Miközben másvalaki délies összevisszaságban él, kedveli az erős színeket, a meghökkentő formákat és képtelen rendet tartani maga körül. 

 Rengetegfélék vagyunk, és nehéz néhány általánosító mondatban megfogalmazni sokszínűségünket. Egy dologban azonban hasonlítunk egymáshoz. Mindannyian olyan otthonban érezzük jól magunkat, ami az egyéniségünket tükrözi. Egyedi, de nem egyedieskedő, egyszerűen csak jó benne élni, mert pont olyan, amilyenek mi vagyunk.

 Amikor egy Otthonba készítek mozaik burkolatot, mindig igyekszem ráhangolódni az adott térre, a személyre, akinek a mozaikot készítem. Munkámnak legizgalmasabb része ez: mindenki számára valami olyat készíteni, ami hűen tükrözi az ő egyéniségét. Amire ha ránéz, mindig az jut eszébe: itthon vagyok. Ez az én otthonom. Pont ilyen.  Amilyet szerettem volna.