Bevallom, némi izgalommal mentem ki a helyszínre, hogy segédkezzek a mozaik elhelyezésében. Egyrészt mindig várakozással tölt el, hogy az addig csak a műhelyasztalon dédelgetett munka hogyan fog tudni beilleszkedni új környezetébe, másrészt ez esetben különösen izgatott, hogy egy modern tér hogyan fogja befogadni ezt az ókori görög fürdőkultúra mementójaként is aposztrofálható munkát. Pozitív várakozásunk beigazolódni látszott, amikor a helyére próbáltuk a 120x120 cm-es darabot. Vajon mi lehet a magyarázat erre a nem önmagától értetődő összhangra? A titok talán a kő anyagában rejlik. A kő a kővel ezt a harmóniát ilyen természetes módon hozza. A fürdőszoba borítása egyébként travertin mészkőből készült, mint ahogyan a díszítésül szolgáló mozaik is.